ÉletMűVész

’Csapongás?  Nem. Egyszerűen keresem az utam, a helyem a világban és a helyet, ahol a lelkem is jól érzi magát, miközben tapasztalatokkal és élményekkel gazdagodom. Ez lenne olyan rossz? Ettől lennék semmirekellő és határtalanul felelőtlen? A lelke mélyén a legtöbb ember vágyakozik, ábrándokkal vértezi fel magát a szürke hétköznapok ellen. Én próbálkozom. Itt is, ott is, ezzel is és azzal is. Ők ülnek és várnak. Talán a csodára, talán a megváltásra, ami sosem jön el, ha nem tesznek érte…’ 

Élet, Mű, Vész, Művész, Életmű, Életmű vész….

 Gyönyörű anyanyelvünk szerelmeseként folyton játszom a szavakkal, hisz bőven van köztük jelentésekben dús, elgondolkodtató. Egy szó sosem egy szó, és pláne sohasem egy jelentés. Kibontásra váró ajándékcsomagok.

Az életművész, mint kifejezés vagy sokkal inkább, mint minősítő jelző nyelvünk egy vitatott és megosztó szava, amit az is tökéletesen reprezentál, hogy egyértelmű, egyöntetű definíció nem létezik rá. Megközelítés, vélemény, hova tovább ítélet; annál inkább.

Van aki szerint az életművész az, aki művészi szinten múlatja napjait, látványosan és sokak által irigyelve él. Ez esetben már-már hedonista emberünk önfenntartó, kiadásait, elrugaszkodott életstílusát ő finanszírozza, olykor akár meg is osztja ezt közvetlen környezetével, és mindenkivel aki megérdemli. Imádja a társaságot, csak akkor introvertált, mikor alszik. Az élet, az élvezetek és a szépség szerelmese.

Megint más megközelítésből  – és ez az általánosabb – az az életművész, aki lusta keményen dolgozni, mentes mindenféle ambíciótól, és leginkább másokból tartja el magát.

Szeritnem az élet maga A MŰVÉSZET! A főszereplő, a modell és a karakter pedig mi vagyunk. Te is és Én is. Ki ki a maga történetében vagy karikatúráján.

A festővásznon, a formálódó könyv hasábjain, a filmtekercs képkockáin- legyen az álló vagy mozgó -, a kőtáblából előbújó alak vonásaiban, és a hétköznapokat bátran és elevenen végig játszó ember cselekedeteiben, gondolataiban és érzéseiben is az élet kel életre.

Túl sok ember éli le úgy az életét, hogy fogalma sincs arról, ki ő valójában. Mire volt hivatott vagy mi célja volt az életének.

Biztos nem kell ezzel foglalkoznunk, arra hivatkozva, hogy van elég  dolgunk, van elég bajunk??!  Biztos elég az a modell, hogy megszületek-tanulok-dolgozom-gyereket nevelek-megöregszem-meghalok?? Nem tagadom fontos és értékes részei ezek az életünknek, de biztos, hogy minden lépést valamiért vagy valakiért kell tennünk? Társas lények vagyunk és jobb adni, mint kapni, de eközben hol vagyok Én? Mit teszek magamért és magammal?

Te tudod ki vagy? Hogy mit akarsz? Honnan jössz, vagy merre tartasz? Mit szeretsz, mire vagy képes és legfőképp mi az amire szíved legmélyén vágysz? De ezek ellenkezői is épp oly fontosak. Mi az amit ki nem állhatsz, amivel a világból is ki lehet kergetni? Tisztában vagy a gyengeségeiddel, tudod mit nem tudsz??!

Az elmúlt évtized másról sem szólt, mint önismereti és/vagy önsegítő könyvek tömkelegéről. Már tudjuk, hogy ez fontos. De, hogy miért az továbbra is csak kapizsgáljuk.

A hogyanra létezik temérdek meditációs gyakorlat, sorra nyitnak a jóga központok és a legtöbb híres zarándok út a turisztikai desztinációk egyik legvonzóbbika.

A különfélébbnél különfélébb relaxációs módszerekről már rengeteg előadás született, de addig mind csak jobban mélyíti a vágyakozást, amíg arra, hogy Te mire vágysz vagy mit szeretnél, a választ kívülről várod. Pedig így sosem lesz. A válasz Benned van, a megoldás Te magad vagy!

Türelmetlenül és mohón vágyjuk a környezetünk, a barátaink vagy párunk teljes feltérképezését, kifürkészését, vagy nemes egyszerűséggel elvárjuk, hogy megmutassa, miközben mi magunk nem hogy csak felé, de önmagunkkal szemben sem bírunk megnyílni, csakis azért, mert valójában fogalmunk sincs mit is kellene, vagy mit is akarunk megmutatni.

Fokozatosság és következetesség. Mindennek megvan a maga rendje és sorrendje. A könyvet sem hátulról kezded olvasni, és a filmet sem visszafelé vetítik. Amíg nem ismered Önmagad, másokat sem tudsz meg-illetve kiismerni.

És ez az a pont, ahol legtöbbünk megáll, becsukja vagy elkattint. Mert itt kezdődne a meló, amit senki nem tud helyettünk megcsinálni, senki nem tud készen elénk tenni.

Viszont vallom, hogy nem kell km-eket gyalogolnom egyedül ahhoz, hogy válaszokat találjak. Kezdetben elég egyszerűen jobban figyelni magamra. Az érzéseimre, a megérzéseimre.  Majd szépen lassan megismerkedni a Valómmal! Megismerni a családomat, a gyökereimet, a génjeimet, a testemet és a lelkemet. A gondolataimon, de leginkább kapcsolataimon és azokban történő megnyilvánulásaimon és létjogosultságomon át.

Ez a blog erre hivatott fókuszálni. Nem üres szavakkal, vagy összeválogatott motivációs idézetekkel szeretnénk ellátni, hisz arra van ezer más fórum. Instant megoldások helyett, beszélgetésre, keresésre, ismerkedésre hívunk; Önmagaddal és a világoddal, a mi – és környezetünk történetei, gondolatai és példái nyomán.

Tedd a szívedre a kezed és úgy mondd, hogy nem vágysz valami egyedibbre, valami sajátra! Mindannyian vágyunk. Mindannyian akarunk.

Mindent és azonnal…

Köszönjük, ha velünk tartasz!

                                                                                                          Szép napot,

                                                                                                                      M&M